Ady Endre:
Servo ocellos tuos

Senescentibus tento
Manus tuas manibus,
Oculis servo ocellos
Tuos senescentibus.

Te adveni horrore plenus
Mundis pereuntibus,
Prisca ut bestia, tecum
Praestolabor territus.

Senescentibus tento
Manus tuas manibus,
Oculis servo ocellos
Tuos senescentibus.

Nec novi cur quousque
Tecum tandem maneam,
Sed servo ocellum oculis
Tentoque manum tuam.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülo szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.